Tartalomjegyzék
Hollókő története a 13. századig nyúlik vissza, amikor a Cserhát hegységben a tatárjárás után felépült a Szár-hegy vára.
Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások. Újratelepítése viszont hamar megtörténhetett, mivel 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban.
Hollókő története
A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot. Az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, mind a mai napig megőrizve eredeti formájukat. Az Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.
Hollókő Ófalu szerkezete
Hollókő egyutcás falutípust képvisel, mint ahogy a környék falvai is. A palóc településeken a nagycsaládok egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egy újat emeltek. A falu központjában, áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. A Szent Márton templom a falu jelképévé is vált.
A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként Hollókőt vette fel a Világörökség listájára. A legfontosabb feltételnek, Hollókő azért tesz eleget, mert a falu a népi építészet és a XX. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.
Hollókő – napjainkban
A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 56 védett épületet foglal magába. Ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik.
A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből álltak. A tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is.
Hollókő máig a múlt egy eredeti állapotában megőrzött szelete, és ez legértékesebb kulturális kincseink közé emeli. Hollókő múzeumai kalandra hívják Önt, hogy felfedezhesse a falu gazdag kulturális örökségét és lenyűgöző történelmét. Legyen részese ezen izgalmas és megismételhetetlen élménynek! Merüljön el a hollókői élet és néphagyományok izgalmas világában, és hagyja, hogy az élmények gazdag kavalkádja magával ragadja!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hollókő
Címlapkép: Hollókő története (forrás: https://varlexikon.hu/holloko)
Vissza a kategória cikkeihez