Hollókő világörökség

Hazánkban Hollókő a világörökség listáján szereplő egyetlen falu, mely ez által világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként Hollókőt vette fel az UNESCO Világörökség listájára. Végül is miért, mitől világörökség Hollókő? A jól megérdemelt, kitüntető minősítés több tényező szerencsés összegeződésének köszönhető.

Először is, hogy ma már kevés olyan hagyományos falu van világszerte, amelyik szinte érintetlenül őrzi eredeti képét. A másik ok, hogy Hollókőn sok minden érték együtt van: falu, vár, táj. Ráadásul Hollókőn a népi építészet oly magas színvonalra emelkedett, ami önmagában is rendkívüli érték. A legfontosabb feltételnek Hollókő azért tesz eleget, mert a falu a népi építészet és a XX. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.

Hollókő világörökség: a falu története

Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások. Újratelepítése hamar megtörténhetett, hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban. A nemes község lakói mentesültek az adófizetés kötelezettsége alól.

A környék kedvezőtlen termőhelyi adottságai miatt hosszú időre megrekedt a település fejlődése.

Hollókő világörökség: a falu szerkezete

Hollókő felépítésének különlegessége az orsós szerkezet. A főútról szelíd kanyarral egy másik utca ágazik le, hogy hamarosan visszatérjen. E beépített sziget egyik végén a falu legmagasabb pontján épült kis római katolikus templom uralja a spontánul kialakult „főteret”, a másikon a vendéglő áll, a kövekkel burkolt, teraszos kiképzésű árnyékos udvarral és az előtte lévő kúttal.

A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. 1783-ban ugyan rendelet tiltotta meg a fa építkezési célzatú használatát, Hollókőn nem vették figyelembe a rendelkezést.

Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. A mind a századelő hangulatát, mind az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát. E hagyományos orsós faluszerkezethez igazodnak az 1909-es tűzvész után újjáépített falu lakóházai is.

Hollókő  egyutcás falutípust képvisel, mint ahogy a környék falvai is. A palóc településeken a nagycsaládok egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egy újat emeltek. A völgyben megülő, egyutcás, fésűs szerkezetű Ófalu két oldalán nadrágszíjtelkek sorakoznak: a szűk, hosszú telkek végében épültek a későbbi generációk házai. A pajtákat a mezőgazdasági földek szélére építették régi palóc hagyomány szerint.

A falu központjában, áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. A Szent Márton templom a falu jelképévé is vált.

Statisztikai adatok és információk

A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 56 védett épületet foglal magába – ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik.

A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is.

Hollókő világörökség: napjainkban

A kis falvacska napjainkban jelentős idegenforgalmat generál, az Ófalu házsorai elsősorban szolgáltatási funkciót látnak el. A lakóházakban számtalan múzeum, kiállítás és akár szálláshely is megtalálható.

A térség néprajzi értékeinek bemutatása és a település turisztikai vonzerejének növelése miatt – különösen ünnepek, rendezvények alkalmával – a helyiek gyakran öltenek díszes népviseletet. A falu az Ófalu mesebeli főutcájával és a pazar kilátást nyújtó, zegzugos várrommal viszonylag nehéz megközelíthetősége ellenére is népszerű a turisták körében. A helyiek főként az Újfaluban élnek.

Hollókőnek nagyon szép a táji környezete, és ennek is jelentős része volt a világörökség cím elnyerésében. A paraszti élet mindig is jobban kötődött a természethez, mint a városi. A népi építészet lényegéhez tartozik ezért az ember épített, és természeti környezetének a harmóniája. Ha ez megbomlik, az építészet is kárt szenved. Ezt az igazságot nem tévesztették szem előtt Hollókőn. Ezáltal az élő műemlékfalu ritka példája a táji környezet és az építészeti formálás tökéletes harmóniájának.

Hollókő világörökség kapcsolódó cikk:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hollókő-Ófalu_védett_falurész

Vissza a kategória cikkeihez