Tartalomjegyzék
Hazánkban Hollókő a világörökség listáján szereplő egyetlen falu, mely ez által világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként Hollókőt vette fel az UNESCO Világörökség listájára. Végül is miért, mitől világörökség Hollókő? A jól megérdemelt, kitüntető minősítés több tényező szerencsés összegeződésének köszönhető.
Először is, hogy ma már kevés olyan hagyományos falu van világszerte, amelyik szinte érintetlenül őrzi eredeti képét. A másik ok, hogy Hollókőn sok minden érték együtt van: falu, vár, táj. Ráadásul Hollókőn a népi építészet oly magas színvonalra emelkedett, ami önmagában is rendkívüli érték. A legfontosabb feltételnek Hollókő azért tesz eleget, mert a falu a népi építészet és a XX. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.
Hollókő világörökség: a falu története
Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások. Újratelepítése hamar megtörténhetett, hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban. A nemes község lakói mentesültek az adófizetés kötelezettsége alól.
A környék kedvezőtlen termőhelyi adottságai miatt hosszú időre megrekedt a település fejlődése.
Hollókő világörökség: a falu szerkezete
Hollókő felépítésének különlegessége az orsós szerkezet. A főútról szelíd kanyarral egy másik utca ágazik le, hogy hamarosan visszatérjen. E beépített sziget egyik végén a falu legmagasabb pontján épült kis római katolikus templom uralja a spontánul kialakult „főteret”, a másikon a vendéglő áll, a kövekkel burkolt, teraszos kiképzésű árnyékos udvarral és az előtte lévő kúttal.
A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. 1783-ban ugyan rendelet tiltotta meg a fa építkezési célzatú használatát, Hollókőn nem vették figyelembe a rendelkezést.
Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. A mind a századelő hangulatát, mind az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát. E hagyományos orsós faluszerkezethez igazodnak az 1909-es tűzvész után újjáépített falu lakóházai is.
Hollókő egyutcás falutípust képvisel, mint ahogy a környék falvai is. A palóc településeken a nagycsaládok egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egy újat emeltek. A völgyben megülő, egyutcás, fésűs szerkezetű Ófalu két oldalán nadrágszíjtelkek sorakoznak: a szűk, hosszú telkek végében épültek a későbbi generációk házai. A pajtákat a mezőgazdasági földek szélére építették régi palóc hagyomány szerint.
A falu központjában, áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. A Szent Márton templom a falu jelképévé is vált.
Statisztikai adatok és információk
A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 56 védett épületet foglal magába. Ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik.
A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak. A tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt. Ebben jellemzően a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is.
Hollókő világörökség: napjainkban
A kis falvacska napjainkban jelentős idegenforgalmat generál, az Ófalu házsorai elsősorban szolgáltatási funkciót látnak el. A lakóházakban számtalan múzeum, kiállítás, szálláshely és étterem is megtalálható.
A térség néprajzi értékeinek bemutatása és a település turisztikai vonzerejének növelése miatt – különösen ünnepek, rendezvények alkalmával – a helyiek gyakran öltenek díszes népviseletet. A falu az Ófalu mesebeli főutcájával és a pazar kilátást nyújtó, zegzugos várrommal viszonylag nehéz megközelíthetősége ellenére is népszerű a turisták körében. Legnagyobb rendezvénye a Húsvéti Fesztivál, mely évről-évre egyre több látogatót vonz. A helyiek főként az Újfaluban élnek.
Hollókőnek nagyon szép a táji környezete, és ennek is jelentős része volt a világörökség cím elnyerésében. A paraszti élet mindig is jobban kötődött a természethez, mint a városi. A népi építészet lényegéhez tartozik ezért az ember épített, és természeti környezetének a harmóniája. Ha ez megbomlik, az építészet is kárt szenved. Ezt az igazságot nem tévesztették szem előtt Hollókőn. Ezáltal az élő műemlékfalu ritka példája a táji környezet és az építészeti formálás tökéletes harmóniájának.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hollókő-Ófalu_védett_falurész
Vissza a kategória cikkeihez