Hollókő

Hollókő az egyetlen olyan falu hazánkban, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként Hollókőt vette fel a Világörökség listájára.

A legfontosabb feltételnek,  Hollókő azért tesz eleget, mert a falu a népi építészet és a XX. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.

Hollókő története

Hollókő Nógrád megye középső részén a Cserhát hegységben épült. A falu története a 13. századig nyúlik vissza, a tatárjárás után épült a Szár-hegy vára. 

Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a XIV. század első felében egyházas hely volt. A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások. Újratelepítése viszont hamar megtörténhetett, mivel 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban. 

A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot. Az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, mind a mai napig megőrizve eredeti formájukat. Az Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.

Hollókő faluszerkezete

Hollókő egyutcás falutípust képvisel, mint ahogy a környék falvai is. A palóc településeken a nagycsaládok egyetlen telekre építkeztek. A család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egy újat emeltek. A falu központjában, áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. A Szent Márton templom a falu jelképévé is vált.

A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 56 védett épületet foglal magába. Ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik. A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is.

Hollókő felépítése

Hollókő felépítésének különlegessége az orsós szerkezet. A főútról szelíd kanyarral egy másik utca ágazik le, hogy hamarosan visszatérjen. E beépített sziget egyik végén a falu legmagasabb pontján épült kis római katolikus templom uralja a spontánul kialakult „főteret”, a másikon a vendéglő áll, a kövekkel burkolt, teraszos kiképzésű árnyékos udvarral és az előtte lévő kúttal. 

A falu lakói a hollókői hagyományok túlnyomó részét ma is gyakorolják. Ünnepi alkalmakkor (melyek közül a falu számára legfontosabb a húsvéti fesztivál) ismét felöltik kézzel szőtt és hímzett hollókői népviseletüket. A tradicionális női öltözék a tarka színű szoknya, mely alatt munkához általában csak kettő, nagyobb ünnepeken viszont akár 20 alsószoknyát is viseltek. A fehér vászon ingváll fölé színes – az ünnepi viselethez gazdagon hímzett – “lajbit” öltöttek, de a palóc lányok és asszonyok legszembetűnőbb ékessége a színes szalagokkal, gyöngybefűzéssel készített főkötő volt.

Hollókő máig a múlt egy eredeti állapotában megőrzött szelete, és ez legértékesebb kulturális kincseink közé emeli. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hollókő

Vissza a kategória cikkeihez