A hollókői házak világszerte ismertek, mivel 1987 óta szerepelnek az UNESCO világörökségi listáján, hazánkban egyedüli faluként. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként Hollókőt vette fel a Világörökség listájára.

A legfontosabb feltételnek  Hollókő azért tesz eleget, mert a falu a népi építészet és a XX. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.

Hollókőn a népi építészet oly magas színvonalra emelkedett, ami önmagában is rendkívüli érték. Az egykori névtelen építők mesterien használták ki a terep adottságait. Az Ófalu domboldalon fekszik, a házak lejtőn állnak. Ennél fogva a páratlan oldalon az utca felé lejtenek a telkek, a másik oldalon meg hátrafelé. Ebből következik, hogy itt a földszint alatt is pince van, amott nincs, azaz csak a telek mélyében. Így az utcakép aszimmetrikus. 

Hollókői házak: a kezdetek

A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették, alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték, a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek. 1783-ban ugyan rendelet tiltotta meg a fa építkezési célzatú használatát, Hollókőn nem vették figyelembe a rendelkezést. Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték, megőrizve eredeti formájukat. A mind a századelő hangulatát, mind az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.

Hollókő település szerkezete

Hollókő egyutcás falutípust képvisel, mint ahogy a környék falvai is. A palóc településeken a nagycsaládok egyetlen telekre építkeztek, és a család létszámának növekedésével az utcára néző első ház mögött egy újat emeltek. A völgyben megülő, egyutcás, fésűs szerkezetű Ófalu két oldalán nadrágszíjtelkek sorakoznak. A szűk, hosszú telkek végében épültek a későbbi generációk házai. A pajtákat a mezőgazdasági földek szélére építették régi palóc hagyomány szerint. 

A hollókői házak napjainkban

A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 56 védett épületet foglal magába – ezek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik.

A hagyományos palóc házak többnyire három helyiségből állnak: a tornácról közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező, ahonnan az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyet a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is. A fehérre meszelt épületeket a kiugró cseréptetők árnyékolják. A falakat természetes színű, faszerkezetű ablakok, ajtók, gerendák, oszlopok és korlátok tagolják. 

A hasonló méretű és formájú házak – amelyek mindegyike mégis más és más, fegyelmezett, egységes benyomást keltve teljes összhangban vannak egymással és a környezettel. 

A kis falvacska napjainkban jelentős idegenforgalmat generál, az Ófalu házsorai elsősorban szolgáltatási funkciót látnak el. A lakóházakban számtalan múzeum, kiállítás és akár szálláshely is megtalálható. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hollókő-Ófalu_védett_falurész

Címlapkép: Hollókői házak (forrás: http://idegenvezetes.hu)

Vissza a kategória cikkeihez